Szóval csütörtök óta túl vagyunk egy fantasztikus hangtan órán. Most csak 25 perccel tartotta tovább.Ja és túl vagyunk még egy castingon. Most végre sokan jöttek, nem is győztük regisztrálni őket, de nagy szerencséjükre egy színházból jöttek, szóval ismerték egymást és nem volt szükség az én magánakcióimra, hogy szórakoztassam őket:PP aztán felváltva most már mi is bementünk és néztük az áldozatokat. Meg besegítettünk a szituációs gyakorlatokba is:DD marha jól szórakoztam..igaz az utolsó jelenetnél síron kellett volna...de még jó,hogy ilyen hosszú a hajam és eltakarta az arcomat.
Amúgy ezen még annyira nem gondolkoztam, de az ugye tény, hogy hosszú a hajam. És ha valaki megkérdezi, hogy meddig ér a hajam akkor simán rávágom, hogy a vállam alá. De az már régen volt. Megpróbáltam pontosan bemérni, hogy ilyenkor mit illene mondanom 8azon kívül hogy kerülj meg én nézd meg). De lassan a hátközépig kifejezés sem lesz helytálló...már csak pár centi kell és büszén vállalhatom, hogy derékig ér a hajam:DD jeeee:D mondjuk elég könnyű dolga van, mert pici vagyok. Na mindegy...ez teljesen érdektelen téma, csak eszembe jutott, hogy én aki világéletemben rövid hajú voltam, már sose leszek az. Végülis mi lenne ha levágatnám egészen rövidre? 4 év nyomtalanul eltűnne?Az a baj ezekkel a hajakkal, hogy mindig csak rövidíteni lehet és ha az ember rájön hogy hosszan szereti akkor megint várhat legalább 2 évet mire visszanyeri az eredeti állapotát..ha egyáltalán visszanyeri. Kicsit olyan ez mint az élet..mármint a haj meg az élet....ha változtatni akarsz és rájössz, hogy a változás mégsem tetszik akkor vagy csak nagyon sokára áll vissza rend (amikor már úgyis mindegy) vagy egyáltalán nem:P Ez nem egy filozófiai bejegyzés akart lenni, csak lassan törülközőnek is használhatom a hajamat, ennyi az egész:DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése