Na jó…azt hiszem idén a kelleténél kicsit több időt töltöttem már a traumatológián…jobban mondva többet mint amennyit az újévi fogadalmamban megfogalmaztam, szóval nem vagyok túl khm…boldog a dologtól. De ettől függetlenül ma reggel olyan vérmes reményekkel keltem fel:P jeeee végre leveszik a fekvőgipszet..és mivel már annyira összement a lábam, hogy lötyögött a gipszben, simán tudtam mozgatni a lábfejemet…szépen pipa, spicc, pipa, spicc…egy balettáncos se csinálta volna jobban. Aztán elkezdtem a lábujjas markolászós dolgot is, mert állítólag, ezek azok a gyógytorna feladatok amelyek segítenek majd visszanyerni az eredeti formámat, és láss csodát egyik sem fájt….simán meg tudtam csinálni. Szóval úgy gondoltam, hogy az alfázás azért mégiscsak jót tett és nagyon nagyon nagyon reménykedtem egy könnyített gipszben.
Szóval becammogtunk reggel 8ra és majd szívrohamot kaptam meglepetésemben, mert a beutaló 8:30ra szólt és engem behívtak 8:25 kor…na ez mi?:D megtáltosodott a rendszer vagy mi történt. Bementem és az orvos levágatta rólam a gipszet (jeeeeeeee, jobb mint mikor leveszed a síbakancsot), aztán elkezdte hajlítgatni a lábamat, fel-le meg nyomkodta meg minden és mondta hogy jó, nem lát semmi abnormális dolgot, tegyünk fel szépen egy basszott nagy járógipszet. (na jó azt nem mondta, hogy basszott nagy, de szerintem mindenki el tudja képzelni, a vastag tömött 5 cm-es talpú gipszet). Erre én meg anya is rögtön kezdtük mondani, hogy hát a vonaton, metrón talán nem lenne annyira szerencsés a dolog…stb..stb…és hogy talán esetleg mi lenne, ha mondjuk izéé.hozé…kapnék egy műanyag gipszet. Nagy szerencsémre kifogtam a legkonzervatívabb orvost az egész kórházban, aki megnyugtatóan közölte, hogy szó sem lehet róla. Jó a hagyományos gipsz.. mert, ahogy azt a reklám is mondja…a régi jó dolgokból nem marad semmi…legalább a magyar egészségügy ragaszkodjon már az elavult módszerekhez…sőt…elmesélte a kalucsni készítésének módját is, amire persze azért lesz szükségem, mert felmerült bennem az az apró és szerény…hm.. hogy is mondjam óhaj, hogy talán közlekedjek is a gipsszel. Mivel cipőt nem igen lehet ráhúzni a gipsztömbre ezért el kell menni egy suszterhez (na jó cipészhez) aki repesne az örömtől, hogy bőr kalucsnit készítsen külön az én gyönyörű egy szem bal lábamra. Hát én meg repestem volna az örömtől, ha kaptam volna egy műanyag gipszet… de hát ez nem kívánság műsor. Szóval miután beletörődtem a sorsomba a gipszes bácsi elkezdte kialakítani a gipszbörtönömet…
És akkor azt mondta, hogy ő ugyan nem orvos, de fel tudja ajánlani azt esetleg, hogy jöjjek vissza szerdán, amikor másik orvos lesz és próbáljak műanyag gipszet kérni, mert, hogy van meg simán fel is tudná rakni, de orvosi engedély nélkül bajos lenne az ügy… szóval már láttam kirajzolódni magam előtt a szerdai programomat.
A gipsz után kaptam egy pofás kis tolószéket, amiben anya áttolt a röntgenre (na ezt mondjuk nem fogom megérteni, hogy miért előbb gipszelnek aztán röntgeneznek, de biztos én vagyok a szőke). Kicsit fura érzés volt, mert hirtelen az összes várakozó bicebócának nem akadt jobb elfoglaltsága, minthogy engem bámuljon, ahogy tolnak egy székben…grrr….mintha sorfalon haladtunk volna át és mindenkinek meg volt a véleménye…illetve…annyira látszott rajtuk, hogy mit gondolnak, pedig én igazán elugráltam volna fél lábon a röntgenig…nem kértem a tolószéket. De azért leolvastam pár „szegény gyerek” meg „jézus mit csinál egy ekkora lány egy tolószékben” pillantásokat:P nyílván csak a laikus közönségtől, mert a többiek számára azért elég nyilvánvaló volt, hogy éppen áttolnak a röntgenre. LOL
Amúgy egyszer ülök tolószékben, de akkor sem rodeózhatok… hát most komolyan….:PPA röntgen aztán kimutatta azt, amit már úgyis tudtunk: gyógyul és nincs elmozdulva:P jeeee
Utána megkaptam a következő 20 adagra szóló szuri receptemet… már így is úgy néz ki a hasam mintha sörétes puskával lyuggatták volna át, de azért még van 24 darab tűm…és SOSSEEE FOGYNAK ELLLL…..:PP
Na miután már mindennel végeztünk rá kellett jönnöm, hogy ez a gipsz kb. 4szer olyan nehéz, mint az előző volt, de ugyanakkor erre sem léphetek rá, mert kell neki 24 óra mire megköt. Utána nevezhetjük járógipsznek… és az a tény hogy még nedves volt az egész cseppet sem könnyítette meg a súlyát.. sőt….a fizika törvényei szerint csak még nehezebb lett…szóval ebben fél lábon ugrálni…hát emberek, az már kihívás. Ha csak egy lábon állok, akkor eldőlök mint egy darab fa, ha meg még ugrálok hozzá , akkor betörik a parketta alattam. Nos ha eddig kétszer is meggondoltam, hogy megyek-e pisilni, most már nem kell gondolkoznom a dolgon, mert a válasz egyértelmű: NEM.
Tehát a délután nagy részét azzal töltöttem, hogy egy helyben ültem és próbáltam nagyon óvatosan tenni mindezt, mert kb. minden ajtófélfa, asztalsarok, székláb, ágyláb gipszes lett a nedves börtönömtől. A fiókot kb. 3szor nyitottam neki, szóval most hiányzik belőle egy sáv… hát az, hogy az asztalfiók sarkából mi hiányzik… inkább ne firtassuk. Szóval csak ülök és a lábam egy törülközőn pihentetem, és közben arra gondolok, hogy a többiek ma este indulnak a sítáborba. Ohhh..kegyetlen világ:DD xDD na legalább megpróbáltam rajzolni rá, de mint kiderült a nedves gipszre semmi sem fog…szóval azt hiszem ülök tovább:DD ja nem.. itt az idő hasba szúrni magam:PP
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése