Huu csoda történt gyerekek! Ma… 1 hét után először végre nem a konyhában ittam meg a kávét, hanem szépen behoztam a szobába és ott fogyasztottam el. De ez még nem minden…ugyanis egy cseppet sem öntöttem magamra ugrálás közben:D de miért nem? Na ez itt a nagy kérdés…hát azért nem, mert nem ugráltam.
Nem mondom… kicsit furcsa volt járógipszben aludni, de alvás közben felfedeztem egy nagy előnyét a dolognak, méghozzá azt, hogy most már tudok hason aludni. A fekvőgipsszel valamiért nem tudtam hasra fordulni, de így már kényelmesebb volt egy kicsit. Aztán amikor felébredtem megtapogattam a gipszet és megszáradt,ami azt jelenti, hogy már rá is állhatok. Ez komoly dilemmát okozott számomra 1 hét fél lábon ugrálás után. Most melyik lábammal szálljak ki az ágyból? Eddig nem volt kérdés, hogy a jobbal (mondjuk a törés előtt is a jobbal szálltam ki, mert hát azért bal lábbal mégse keljen már fel az ember) de most itt álltam (ültem) a nagy döntés előtt. Kiszállhatok bal lábbal és jobbal is. Huuuuu… átcikázott az agyamon, hogy ki kéne használni a lehetőséget és ballal felkelni, de ott volt a balszerencse kérdése is… aztán döntöttem és vakmerően kiszálltam bal lábbal. Ó jaaaajajajaja…..na hát nem volt egyszerű a dolog…addig oké, hogy rá tudok lépni és nem is fáj, de 5cm-vel magasabban van az egyik lábam mint a másik. Szóval eltartott egy darabig mire kifejlesztettem a járási módszeremet (ezt is meg kell tanulni, nem úgy van ám, hogy kapsz egy járógipszet és menjél). Mert a bokád nem hajlik és minden egyes lépésnél belevág a gipsz felső része a (maradék) vádlidba… aztán áthelyezed a testsúlyodat és ránehezedsz… de nem akármelyik részére, mert a talpad közepén van az a gumi cucc… szóval persze, hogy nem oda kell lépni ahova normális estben lépnél. Próbáltam a sarkamtól görgetni a lépést, de csak annyit értem vele, hogy még lassabban haladtam. Aztán amikor meguntam a dolgot fogtam magam és kiugráltam a konyhába a jól megszokott fél lábas módszerrel, mert így kb. 30 másodperc alatt kint voltam… a járógipszes járkálással pedig majdnem 2 perc alatt araszolgattam ki. Egy csiga minden bizonnyal lekörözött volna. Kétszer. Huh… gondoltam nem lesz ez így jó…mi van ha nagyon kell wc-re mennem? Induljak el félórával hamarabb?:PP
Aztán elkezdtem lábujjhegyen közlekedni… jobban mondva az ép lábammal mentem lábujjhegyen, hogy egy szintbe hozzam a járógipsszel, de ezzel csak magas sarkú érzést generáltam és haladni így sem haladtam gyorsabban. Azt hiszem, le kell mondanom a gyorsaságról.
Inkább leültem az ágyra és körbevettem magam az összes színes filctollal, zsírkrétával és ceruzával, amit találtam a lakásban. És alkottam és alkottam és csak alkottam. Elvoltam egy pár óráig és egy remekmű született a kezem alatt:P ah igen..a tehetség….azért jó érzés, hogy 19 évesen a rajztudásom már majdnem egy 4évesével vetekszik:P de a színhasználatom lenyűgöző. Bár úgyis levágják holnap…legalábbis nagyon nagyon remélem, mert ha a lakásban alig bírok közlekedni akkor kint mi lesz velem? Ah.. Költői kérdés.
A nagy mű elkészülte után még járkáltam egy kicsit és egyre jobban ment a dolog, bár gyorsnak azért semmiképpen sem csúfolnám a technikámat. Mindenesetre a gerincem és nyakam sajog, de ezt nevezzük csak járulékos veszteségnek. Amúgy tényleg az a legjobb az egészben, hogy mire 4 hét (igennn ááá 4 hét) múlva leveszik, egy nyomorék leszek. És aztán kezdhetem visszahozni magam az életbe, de hát nem adjuk fel, mert miért adnánk fel.
Jaaa még nem mondtam a másik kedvencem máról. Anya ragaszkodott hozzá, hogy minden nap kapjak főtt kaját és rendelt egy honlapról házhozszállítást… nos, ezúton szeretném megköszönni neki, hogy nem hagy éhezni itthon… :P de ha cipőtalpat ennék talán még az is jobb lenne…:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése